Azt hiszem, így kell elkezdeni…
Hatvanhárom éves vagyok, 2 éve boldog nyugdíjasként élem életem. Huszonvalahány éve elváltam, felneveltem két gyereket, jelenleg három unokám van, és egy-két napon belül megszületik a negyedik is. Szóval átlagos nagyinak is mondható vagyok.
Ma reggel nagyon megrendültem, ugyanis a mérleg nagyon sokat mutatott: 79 kilót. Ennyi még soha életemben nem voltam, várandósan sem. De hát tegnap sztrapacskát kellett főzni, előtte meg libalakomán voltam, mondjuk nincs semmi csodálkozni való ezek ismeretében. Tény, hogy semmit nem sportolok, és a házi munkán kívül semmilyen tevékenységet nem végzek. A szekrényben pedig van egy polc: “hátha még belefogyok” címkével. Nem akarok én semmiféle csodaszert igénybe venni, de valljuk be: nálam olyan az evés, mint Hamvas Bélánál az ivás: bárhol, bármikor, bárhogyan.
Emlékszem, lánykoromban soha nem vacsoráztam, nálunk nem volt divat a vacsora. Nem is nagyon nassoltam, mert az sem volt divat. Most, amikor sokkal kevesebbet kellene enni, mert a kor, meg az emésztés, meg az egészség, hát én többet is eszem sajnos. Jól tudok főzni, sütni szerencsére nem, de szándékom van megtanulni, majd ha 70 kiló leszek, mert az a célom. 
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: